Névjegy

idegenzona_portre.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István blogja ufóesetekről, földönkívüliekről, idegen világokról, űrkutatási aktualitásokról és csillagászati érdekességekről

Idegen Zóna

Látogatottság

idegenzona_olvasottsag_201710.jpg

Ajánló

szakdolgozat_hird.jpg

 
gondolatok_bloghird.jpg

 

meridian_logo_hirdetes.jpg

Szerzői jogvédelem

Az Idegen Zóna blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása tilos, a tartalom részleges felhasználása csak a szerző neve és a forrás szabályos feltüntetése esetén, a szerzői jog nemzetközi normáinak betartása mellett lehetséges.

AZ UFÓKUTATÁS CSILLAGÖSVÉNYÉN

Prusi 2016.04.15. 19:48

Az elmúlt másfél évtizedben több mint húsz hazai és külföldi ufókutató, illetve szervezet részesült Pax Galacticana – In Memoriam Colman von Keviczky Díjban, amelynek átadására hagyományosan az Ufómagazin és az Ufószövetség által rendezett exopolitikai konferenciákon kerül sor. Az ICUFON nemzetközi szervezet egykori vezetőjének emlékét őrző elismerést azoknak ítélik oda, akik kiemelkedő jelentőségű munkát végeznek a hazai és nemzetközi ufókutatás, a környezetbarát energia kutatása, a parapszichológia, a megmagyarázatlan jelenségek feltárása, valamint Keviczky Kálmán emlékének ápolása terén. Sorozatunkban a Pax Galacticana-díjjal elismert ufókutatók, magánszemélyek és klubok szakmai munkáját, tevékenységét mutatjuk be.

20160415_illusztracio_1.JPG

Sós Tibor, a szegedi Ufo-Controll Hálózat vezetője közel három évtizede foglalkozik helyszínelő ufókutatással, 1987-től vizsgálja és rendszerezi a hazai ufóeseteket. Meggyőződéssel vallja, hogy az őszinte, hiteles élményeket nemcsak dokumentálni kell, de vizuálisan is át kell adni mindenkinek. Ezért vette az első kameráját, és – hazánkban egyedülállóan – több száz órányi nyersanyagot forgatott le magyarországi szemtanúkkal.

– A nagyközönség számára a leghitelesebb elbeszélők általában a fegyveres testületek tagjai – katonák, pilóták, rendőrök, biztonsági őrök –, főleg ha a megfigyelésük szolgálatteljesítés közben történt. Eddigi kutatásaim során kiemelkedő a siófoki rendőrök és az érdi légvédelmi bázis váltásparancsnokának esete. Nagyon szerettem eldugott kis falvakba, tanyákra is járni, hiszen a kevésbé képzett, de a természetet jobban ismerő emberek sokkal jobb megfigyelők is. Ráadásul szinte semmilyen okuk és sokkal kevesebb lehetőségük nyílik felkészülni, utánaolvasni a témának, mint a városi embereknek, és a ’80-as, ’90-es években még a fotókat is nehezebb volt manipulálni, mint napjainkban. Egyes eseteknél fizikusokat, rendőrnyomozókat, bőrgyógyászokat, pszichológusokat vagy éppen az ÁNTSZ-t is bevontam a munkámba, végeztettem poligráfos vizsgálatokat, és sokat tanultam a testbeszéd fontosságáról is. 1993-ban megszületett az első dokumentumfilmem, amelyet a mai napig még öt követett. Ezek közül a „Szemtanúk egyenruhában” címmel megjelent filmet értékelném a legfontosabbnak. Első dokumentumfilmem megjelenése után több országos tévécsatorna is megkeresett, illetve a szegedi körzeti stúdió és a városi televízió is felkért hosszabb távú együttműködésre. Ebből forrta ki magát a mai napig, immár 22. éve havonta adásba kerülő Negyedik Dimenzió című ismeretterjesztő magazinműsor, talán az egyetlen olyan program hazánkban, amelyben a legtöbb magyarországi ufóeset került bemutatásra. Több mint 20 éve publikálok az Ufómagazinban, és két könyvem is megjelent, „Vigyázat, ufók!” és „Ufók nyomában” címmel. Az elmúlt időszakban sokan tiszteltek meg azzal, hogy kisebb rendezvényeken, illetve országos konferenciákon is felkértek az ufótéma bemutatására, népszerűsítésére. A több évtizedes kitartás fontos motiválója volt, hogy országos pályázaton 2000-ben, illetve 2007-ben Nívódíjban részesülhettem. 2001-ben addigi munkásságomért Pax Galacticana-díjat, 2002-ben Magyar Ufó Díjat vehettem át. 2013-ban, a szervezett ufókutatás 20. évfordulója alkalmából rendezett országos konferencián munkásságomat arany medállal kiegészített emléklappal jutalmazták. Büszke vagyok arra, hogy alapító tagja lehettem a Magyar Ufókutató Szövetségnek, a tagság bizalmát élvezve nyolc évig elnöke voltam, és jelenleg is elnökségi tagja vagyok a szervezetnek – foglalta össze Sós Tibor munkájának eddigi eredményeit.

20160415_illusztracio_2.jpg

Kalmár János, a Magyar Ufókutató Szövetség elnöke elmondása szerint már egészen fiatalon észlelt különös jelenségeket, amelyekre akkor még nem tudott magyarázatot adni. Huszonéves korában már egyre több baráti beszélgetés alkalmával került szóba az ufókérdés, amely akkoriban még valódi újdonságot jelentett. Mindez arra ösztönözte, hogy komolyabban is foglalkozzon a témával, ezért 1992-ben belépett a Budapesti Ufó Egyesületbe, ahol a paranormális kutatócsoport vezetőjeként számos érdekes esetet vizsgált ki. Az elméleti és a helyszínelő kutatás mellett az utazásai során is összeköti a „kellemeset a hasznossal”, és szervezett expedíciókon vagy egyéni utazásokon, a világ különböző pontjain keresi a válaszokat az ufókkal és a megmagyarázatlan jelenségekkel kapcsolatos kérdésekre. Könyveiben a paleoasztronautikával kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményeket és aktuális ufókérdéseket érintő gondolatait foglalja össze, ezekben a témákban rendszeresen tart előadásokat helyi és országos rendezvényeken. 2006-tól az Ufószövetség elnökségi tagja, 2010-től a szervezet vezetője. Több évtizedes munkásságának elismeréseként 2009-ben Pax Galacticana-díjban részesült.

– Az elmúlt évezredekben a Föld minden pontján jártak idegenek, amelyek az eltérő földrajzi környezet ellenére ugyanazokat a nyomokat hagyták hátra, általában árulkodó és megfejthető módon éppen azért, hogy az emberiség hasznosítani tudja a birtokába került tudást. A nagyhatalmaknak kötelessége lenne napvilágra hozni azokat a titkokat, amelyeket jelenleg politikai és világuralmi céljaik elérésére használnak. Az emberiség szűk érdekcsoportok miatt nyomorog, pedig az eltitkolt információknak és találmányoknak köszönhetően valódi univerzumi lakókká válhatnánk. Nekünk, ufókutatóknak – alulról építkező mozgalomként – azért kell küzdenünk saját tudásunkkal és logikánkkal, a rendelkezésünkre álló ismeretanyaggal, rendszerezéssel és komoly nemzetközi összefogással, hogy felszínre hozzuk az igazságot. Tiszteletre méltó az a kitartás és elhivatottság, amellyel az ufókutatással és paranormális jelenségekkel foglalkozó társaink rendelkeznek, akik minden szabadidejüket és pénzüket arra fordítják, hogy bebizonyítsák az igazukat. Véleményem szerint azokból lesznek a jövő meghatározó személyiségei, akik térdre tudják kényszeríteni a titkolózó nagyhatalmakat, és a szűk érdekcsoportok kénytelenek lesznek színt vallani, az emberiség pedig az univerzum méltó tagjává válhat – véli Kalmár János.

20160415_illusztracio_3.jpg

Az alapításának 25. évfordulóját idén ünneplő Galaktika Baráti Kört létrehozó dr. Frankó Károly 2011-ben részesült Pax Galacticana-díjban, míg a gyomaendrődi klub – amelynek ügyintézői tisztségét Gál Imre tölti be – 2004-ben vehette át az elismerést. Az 1990-ben alapított baráti kör „csendben tevékenykedő ufós szervezetként” definiálja magát. Tagságát pedagógusok, orvosok, könyvtárosok, középiskolai és főiskolai hallgatók, mezőgazdasági szakemberek, háziasszonyok, nyugdíjasok, egyszerű fizikai dolgozók és egészségügyi szakdolgozók alkotják. Tagjainak többsége rendelkezik agykontroll és természetgyógyász ismeretekkel, valamint behatóan tanulmányozták a kultúrtörténeti, bibliatörténeti írásokat, és kiemelt figyelmet fordítottak Freud és Jung tanaira is. Rendszeresen jelennek meg publikációik a szaklapokban, könyvekben, valamint több alkalommal szerepeltek tévéműsorokban is. Számos eltérített személy tagja a szervezetnek, így első kézből tanulmányozhatják a közeli találkozásokat is.

– A Galaktika Baráti Kör valódi civil egyesülés, amely a Gyomaendrődön és környékén tapasztalt ufóesetek kivizsgálása céljából alakult. Immár két és fél évtizede minden hónap első szerdáján találkozunk a Katona József Művelődési Házban, ahol nem csupán az ufótémával kapcsolatos aktualitásokról, hanem különleges és olykor megmagyarázhatatlannak tűnő eseményekről és jelenségekről, furcsa álmokról, csillagászatról és űrkutatásról is beszélgetünk – meséli dr. Frankó Károly. Zártkörű összejöveteleiken csak a klub tagjai és hozzátartozóik vehetnek részt, meghívott előadók részvételével tartott programjaikra viszont szeretettel várják a „külső” érdeklődőket is. A baráti kör szívesen fogadja a különböző típusú találkozásokról szóló élménybeszámolókat és felvételeket, és fontos szerepet vállal a környékbeli ufóesetek kivizsgálásában is.

20160415_illusztracio_4.jpeg

Nemere István, a 2007-ben Pax Galacticana-díjban részesült hazai írórekorder neve az elmúlt évtizedekben fogalommá vált Magyarországon. Tudományos-fantasztikus regényei és paranormális jelenségekkel foglalkozó könyvei – mint a Rejtélyes elődök vagy az időközben sorozattá bővült Titkok könyve – által vált ismertté, de nevével számos más műfajban is találkozhatunk. Első regénye, A rémület irányítószáma című krimi 1974-ben jelent meg, az Ufómagazinban pedig kezdettől fogva, 1990-től publikál. A hetvenes évek végén riportjai, a nyolcvanas években sci-fi regényei, a kilencvenes évek eleje óta pedig egyre inkább történelmi témájú művei kerültek és kerülnek a figyelem középpontjába. Az utóbbi időben legszívesebben a régmúlt és a közelmúlt rejtélyeivel, felderítetlen talányaival foglalkozik, és gyakran a magyar történelemről sem a szokványos módon ír. Több szempontból is rekordernek számít: a legtermékenyebb magyar íróként eddig több mint 650 könyvet írt, és műveinek eladási példányszáma meghaladja a 12 milliót. Könyveit mind az öt földrészen olvassák: külföldön legalább egymillió példányban jelentek meg kötetei, egyebek mellett eszperantó és perzsa nyelven is. Bár irodalmi és tudományos körökben előszeretettel támadják ezt a teljesítményt, alkotókészsége és munkabírása tagadhatatlanul lenyűgöző és kivételes.

– Gyakran olyanok mondanak véleményt egész írói működésemről, akik a mai napig úgy tudják, hogy „Nemere sci-fiket meg krimiket ír”, miközben már több mint húsz éve átálltam a történelemre. Ez elsősorban monográfiákat jelent, tehát bizonyos események olvasmányos leírásait és életrajzokat, amelyek nagy része álnéven született. Főállású író lévén számos kiadóval tartom a kapcsolatot, és a szerteágazó munka biztosítja számomra azt az örömöt, hogy nem kell mindig ugyanolyan könyveket írni, minden kiadónál más a téma, a hangvétel, esetenként a név is – nyilatkozta az Ufómagazinnak egy évvel ezelőtt, 70. születésnapja alkalmából adott interjúban Nemere István, aki töretlen kedvvel és energiával folytatja azt, amit az elmúlt negyven évben tett: igyekszik elgondolkoztatni, szórakoztatni és tanítani az olvasókat.

20160415_illusztracio_4.JPG

Oláh András debreceni üzemmérnök több mint 25 évvel ezelőtt, egy személyes ufóészlelés hatására kezdett el komolyan érdeklődni a téma iránt. Már 1993-as megalakulásakor csatlakozott a Magyar Ufókutató Szövetséghez, másfél évtizede rendszeresen publikál az Ufómagazinban. Kiemelt figyelemmel kíséri Erich von Däniken, Peter Krassa, Vámos-Tóth Bátor és Plessa Elek munkásságát, fő kutatási területei a paleoasztronautika, a magyar őstörténet és a rovásírás, valamint az intelligens tervezettség. Eddig két könyve jelent meg: „Ufórejtélyek megfejtései” című, 1993-ban kiadott kötete egységes szemlélettel, közérthetően tárgyalja a viszonylag ismert és a teljesen ismeretlen összefüggéseket, míg az 1996-ban megjelent „Ufók legyünk vagy magyarok?” című könyvében saját kutatási eredményeit ötvözi a világ különböző tájain előforduló ufójelenségek tapasztalataival és a tudomány eredményeivel. Kutatói munkásságáért 2012-ben Pax Galacticana-díjat vehetett át.

– Az elmúlt években új kutatási irányt jelentett számomra az intelligens tervezettség elmélete, amely tökéletes megoldást nyújt mind az ufókérdésre, mind a földi élet keletkezésére. Mára egyértelművé vált, hogy a darwini evolúciós elmélet végleg megbukott. Számtalan bizonyíték utal arra, hogy a DNS nem az évmilliók alatt végbement evolúciós folyamat eredménye, hanem egy mesterségesen alkotott kódrendszer. A darwini elmélet állításaival ellentétben a földi élet sem véletlenszerű kémiai reakciók eredményeként jött létre. A Föld egy terraformált planéta, a DNS-kódrendszer tárolóhelye, amelyet a létrehozók folyamatosan működtetnek és felügyelnek. A kezdetekben, a terraformálás során egy hatalmas kisbolygót vagy meteoritot irányítottak a bolygónknak, hogy elérjék annak 23,4 fokos dőlésszögét, amely optimális az élethez szükséges energiaszint fenntartásához. A „megtermékenyítő ütközés” következményeként a Föld nem szabályos gömb, hanem geoid alakú lett, a dőlésszög megtartását pedig a Hold gravitációja biztosítja – foglalta össze kutatási eredményeit Oláh András. Megállapítása szerint a DNS 95 százaléka egyfajta processzor, amely mindig ugyanúgy működik, a maradék öt százalék pedig változó rész, amely létrehozta az élet sokszínűségét a Földön. A szemtanúk által látott szürke humanoidok az emberi DNS manipulálásával készített biorobotok lehetnek, amelyeknek a feladata a kapcsolattartás, azaz kiszolgálják azokat a földönkívülieket, akiket mi nem is ismerünk. – Már Keviczky Kálmán is hangsúlyozta, hogy a Földet folyamatosan ufóerők tartják megfigyelés alatt, de még nem voltak információi, ismeretei az okokról, amiért az idegenek megfigyelik a Földet. Most Kálmán bácsi örülne, ha megtudhatná, hogy ez nem más, mint a teremtmények működésének, a földi komplex élőrendszernek a nyomon követése – tette hozzá.

20160415_illusztracio_5.JPG

Viszkok András közel három évtizede vizsgálja és archiválja a hazai és külföldi ufóeseteket. Tizenhárom évesen, 1986-ban kezdett el foglalkozni a témával, kezdetben elsősorban a Békés megyei Kondoroson és környékén észlelt megmagyarázatlan anomáliákat gyűjtötte és regisztrálta, majd kötetbe rendezte. A hazai ufós élet vérkeringésébe 1991-ben kapcsolódott be az ózdi székhelyű RYUFOR Hálózat munkatársaként. Ebben az évben alapította a Kondorosi Ufó Adatbank nevű kutatócsoportot, amely – egészen 2005-ig – ufóesetek helyszíni kivizsgálásával, rendszerezésével és kiértékelésével foglalkozott. 1993-tól figyelme a gyermekeltérítések felé irányult, és ezen esetek kivizsgálásához kifejlesztette a Hopkins-tesztet, amely játékos úton, a gyermekek életkori adottságához igazodva segít a blokkolt élmények feltárásában. Kutatói munkája mellett folyamatosan jelentek meg cikkei az Ufómagazinban és regionális lapokban, valamint rendszeresen szerepelt a témával foglalkozó tévéműsorokban. Az elmúlt két évtizedben több mint harminc hazai és nemzetközi ufókonferencián tartott előadást. Két önálló kötete – Ufók Kondoros felett, Ufó Puzzle – jelent meg, ezen kívül több ufós antológiában szerepelnek az írásai. Nevéhez fűződik az 1996-ban és 1998-ban megrendezett I. és II. Békés Megyei Ufó Fesztivál is. A Magyar Ufókutató Szövetség alapító tagja, két évig a szervezet elnökségi tagjaként is tevékenykedett.

– 1996-ban kerültem szorosabb kutatói kapcsolatba az ICUFON tervezési igazgatójával, Colman von Keviczky ezredessel, aki halála előtt megbízott azzal, hogy készítsek átfogó tanulmányt a katonai és az intergalaktikus űrhajókat kutató munkásságáról. Ennek kapcsán, a világhírű kutató halálának 10. évfordulóján „Keviczky Kálmán-emlékoldal” címmel létrehoztam egy internetes adatbázist, amely azóta is folyamatosan újabb és újabb anyagokkal bővül. Ebben segítőm is akadt Dankó István Csaba személyében. 2013-ban eddigi kutatói pályafutásomat – különös tekintettel Keviczky Kálmán emlékének ápolásában kifejtett tevékenységemre – Pax Galakticana-díjjal jutalmazták. 2008-ban saját internetes hírújságot indítottam, amely heti rendszerességgel beszámol a hazai és nemzetközi ufóészlelésekről, eseményekről. 2013-tól 2015-ig szakmai érvényesülés hiányában szüneteltettem a kutatói munkámat, de idén ismét bekapcsolódtam a hazai ufós élet vérkeringésébe – mondta érdeklődésünkre Viszkok András, aki tanárként küldetésének tekinti a fiatal ufókutatók mentorálását, valamint olyan új típusú kutatási trendek foglalkoztatják, amelyek növelik az ufótéma tudományos és társadalmi elfogadtatását.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
AZ UFÓMAGAZIN 2015. NOVEMBERI–2016. JANUÁRI SZÁMAIBAN

Címkék: archívum