Névjegy

idegenzona_portre.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István blogja ufóesetekről, földönkívüliekről, idegen világokról, űrkutatási aktualitásokról és csillagászati érdekességekről

Idegen Zóna

Látogatottság

idegenzona_olvasottsag_201710.jpg

Ajánló

szakdolgozat_hird.jpg

 
gondolatok_bloghird.jpg

 

meridian_logo_hirdetes.jpg

Szerzői jogvédelem

Az Idegen Zóna blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása tilos, a tartalom részleges felhasználása csak a szerző neve és a forrás szabályos feltüntetése esetén, a szerzői jog nemzetközi normáinak betartása mellett lehetséges.

KÖZTÜNK ÉLŐ IDEGENEK

Prusi 2014.05.03. 09:12

Évezredeken át kozmikus magányban éltünk, mert úgy gondoltuk, egyedül vagyunk. Azt hittük, azt próbáltuk bizonyítani, hogy mi vagyunk az egyetlen értelmes faj a világegyetemben. Napjainkban azonban már szembe kell néznünk azokkal a nálunk jóval fejlettebb lényekkel, akik egy közeli naprendszerből, egy távoli galaxisból vagy éppen a saját jövőnkből érkeztek hozzánk, s céljuk nem más, mint a földiek manipulálása: emberi alakot felvéve elhitetni velünk azt, hogy ők valójában semmivel sem különböznek tőlünk. De időnként még ők is elkövethetnek súlyos, nem egy esetben leleplező hibákat. Ha megtaláljuk gyenge pontjaikat, vajon felismerhetjük-e – s ha igen, miről – az emberiség soraiba beépült, velünk együtt élő, emberi formát öltött idegeneket?

20140503_illusztracio_1.jpg

Buszon ülve, bevásárlóközpontban bámészkodva vagy az utcán fáradtan, lehajtott fejjel hazafelé bandukolva aligha gondolkozunk azon, hogy mindannyian egy globális, az egész földi civilizációra kiható átverés áldozatai vagyunk.

A Földünkre látogató idegenek nyomon követték az emberré válás egész folyamatát, egyelőre azonban nem állnak rendelkezésünkre olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztanák azokat a hipotéziseket, miszerint az ufonauták nemcsak tanulmányoznak bennünket, hanem be is avatkoztak fejlődésünk menetébe. Csupán annyi bizonyos, hogy az emberi fajt ősidők óta megfigyelés alatt tartó földönkívüliek – az elmúlt évszázadokban végbement technikai fejlődést tapasztalva – évről évre nagyobb érdeklődést tanúsítanak irántunk. Egyre rafináltabb módszerekkel próbálják megismerni életünket, mindennapjainkat, viselkedésünket és társas kapcsolatainkat. A velük kapcsolatos elméleteket két nagy csoportba sorolhatjuk. Az elsőbe az eredetelméletek tartoznak, amelyek azt taglalják, honnan érkezhetnek hozzánk a földönkívüliek. A második csoportban találhatók a szándékelméletek: ezek arra keresik a választ, hogyan néznek ki az ufonauták, milyen testet öltenek előttünk – s ami a legfontosabb: látogatásuknak milyen célja van.

A harmadik és negyedik típusú találkozásokat átélt személyek beszámolóiból meglehetősen vegyes képet kapunk az idegenekről. Szó esik parányi törpékről, ijesztő, szőrös testű óriásokról, közeli bolygókról és tízezer fényévnyi távolságban pislákoló csillagképekből érkező idegenekről és olyan emberszerű lényekről is, akik egy elfeledett földi civilizáció képviselői. Számos közvetett és közvetlen bizonyíték támasztja alá a különböző földönkívüli fajok által végzett tudatmanipulációs tevékenységet is, amelynek során az eltérített személyek agyába hamis emlékképeket és tévképzeteket ültetnek, ezáltal jelentősen befolyásolva őket, amikor megpróbálják visszaidézni a valóságban történteket. A nálunk technikailag lényegen fejlettebb lények képesek arra, hogy a mi dimenziónknak megfelelő sűrűségben materializálódjanak előttünk, így elképzelhető, hogy a párhuzamos világból érkező idegenek még könnyebben felvehetnek emberi alakot, mint más földönkívüli lények.

Álom vagy valóság? Manipuláció vagy igazság? Ezek a kérdések mindannyiszor felmerülnek, amikor idegenekkel történt kapcsolatfelvételről esik szó.

 

Kellemetlen közelség

Vajon hogyan tudnánk felismerni azokat az idegen lényeket, akik valójában 120 centiméter magas kis szürkék vagy két méter magas hüllőszerű lények, de külsőre éppen olyannak látjuk őket, mint bármelyik más embertársunkat? Lehet, hogy nem is olyan ördöngösség!

20140503_illusztracio_2.jpg

Nyilván Önök is számtalan olyan helyzettel találkoztak, amikor hétköznapi szituációkban egyes „embertársaink” meglehetősen különös módon viselkedtek. Érezték már kellemetlenül magukat a metrón egy közelben álló illetőtől, netán egy szempillantásnyi időre valami igen különös érésük, benyomásuk támadt? Hasonló a „déja vu” érzéshez, amikor hirtelen egy gondolat nyilall belénk, de hiába gondolkodunk, egyszerűen nem tudunk magyarázatot adni a történtekre. Elképzelhető, hogy a megfoghatatlan érzést, benyomást keltő „ember” valójában egy idegen civilizáció szülötte, s úgy próbál meg információkat gyűjteni a Föld nevű bolygóról, hogy – álcázva magát – elvegyül a tömegben. A kellemetlen – fogalmazzunk inkább úgy: szokatlan, soha nem tapasztalt –, tulajdonképpen tudat alatti érzés fakadhat abból, hogy bizonyos idegenek, például a nem éppen kedvességükről, barátságos mivoltukról ismert kis szürkék kisugárzása, aurája különbözik az emberekétől.

Arra a felvetésre, hogyan álcázhatják magukat az idegenek, hogyan vegyülhetnek el közöttünk, többféle magyarázat adható:

1. Az idegeneknek egyszerre több, akár száz, ezer vagy tízezer ember tudatát kell ugyanolyan intenzitással manipulálniuk. Számukra ez a tevékenység olyan, mint nekünk a levegővétel: szinte oda sem figyelünk saját légzésünkre, hiszen ez az életünk egyik alapja: nem hagyhatjuk abba. Az idegeneknek is lételeme az emberek félrevezetése: megállás nélkül kell sugározniuk a megtévesztő információkat magukról – ez persze bizonyára nem megerőltetőbb számukra, mint az embereknél a légzés –, hiszen lelepleződésük életük végét jelenthetné. Még ismeretlen okok miatt azonban bizonyos személyekre nem képesek teljes intenzitással hatni. E globális tudatmanipulációs tevékenység részét képezik az eltérítések, amelyek során kiválasztott személyeken orvosi vizsgálatokat végeznek el űrhajójuk fedélzetén, majd törlik az eltérített memóriáját. Az emlékfoszlányok azonban regressziós hipnózissal általában felidézhetők, s ez is jelzi, hogy az idegenek tudatmanipulációs technikája még messze áll a tökéletességtől.

2. A fejlettebb képességekkel bíró, gonosz indíttatású kis szürkék adott esetben „lelküket” is áthelyezhetik – mint egy parazitát – egy valódi testbe. Ez magyarázatot adhat arra, miért változik meg bizonyos emberek személyisége drasztikusan, az ellentétére néhány nap vagy néhány hónap alatt. Ilyen esetekről nemcsak szaklapok, hanem a katolikus egyház történelmi iratai is beszámolnak. Igaz, hogy míg a középkorban ördögűzésnek hívták a „gonosz” által megszállt emberek lelkének megtisztítását, napjainkban inkább könnyelműen elmegyógyintézetbe utalják a gyanús személyiségzavarban szenvedő egyéneket is.

3. Nem egyes földönkívüli lények, hanem általuk e célra épített – a Föld körül keringő űrhajókon elhelyezett – szerkezetek manipulálják globálisan az emberiséget. Több bizonyíték is alátámasztja, hogy hasonló módszerekkel már a hidegháború idején folytattak kísérleteket szovjet és amerikai tudósok egyaránt, de a kisebb-nagyobb technikai hibákat, úgy tűnik, nemcsak a földi kutatók, hanem az idegen szakemberek sem tudják kiszűrni.

 

Anyakönyvezett idegenek

Az érzékcsalódás és a félrevezetés számos esetben játszik szerepet a földönkívüliekkel kapcsolatba kerültek és az elraboltak beszámolóiban. Egy érdekes, több mint fél évszázada történt eset például sajátos problémára világít rá: milyen nehézségekkel kellene szembenézniük a – kis szürkékkel ellentétben – békés céllal érkező és itt tartózkodó idegeneknek, ha létezésüket hivatalosan is el akarnák fogadtatni, mert szeretnének letelepedni, köztünk élni a Földön?

20140503_illusztracio_3.jpg

Daniel Fry rakétamérnök 1949 júliusában az új-mexikói White Sands kísérleti telepén került kapcsolatba egy távoli világ emberi formát öltött – Alan névre hallgató – lakójával, nem egy csészealj fedélzetén, hanem emberek által gyártott közlekedési eszközök segítségével szerette volna beutazni bolygónkat. Ám ahhoz, hogy a földet beutazhassa, természetesen szüksége lett volna egy útlevélre, amelyet viszont nem szerezhetett meg születési anyakönyvi kivonat nélkül. „Minthogy a származásom valójában földönkívüli, nincs törvényes útja annak, hogy anyakönyvi kivonathoz, vagy útlevélhez jussak, pedig mindkettőre szükségem van. Kell tehát találni egy anyakönyvvezetőt, aki belátja az ittlétem szükségességét, és hajlandó segíteni, sőt szükség esetén kockázatot vállalni” – tolmácsolta Daniel földönkívüli barátja gondolatait. Bár az amerikai rakétamérnök beszámolóját később sokan kétségbe vonták, megmosolyogva az anyakönyvi kivonat megírásának ötletét, nem feltétlenül egyedi eset a fenti.

Több száz beszámolóban olvashatunk emberi alakot öltött idegenekről. 1959-ben a New Jersey-i High Bridge-ben Howard Menger ekképpen írta le találkozását egy földönkívüli hölggyel: „A csermely melletti sziklán a leggyönyörűbb nő ült, akit csak addigi életem során láttam. A meleg napfény megcsillant aranyló haján, mely vállára omolva keretezte arcát. Szinte sugárzott és izzott, ahogyan ült a sziklán, én pedig eltűnődtem azon, hogy ez ruházata szokatlan anyagának köszönhető-e, a fénylő szövetnek, mely nem hasonlított, csak távolról emlékeztetett a nejlonra. Az öltözéken nem volt gomb, kapocs vagy illesztés, amennyire meg tudtam ítélni. Nyomát sem láttam sminknek, mely egyébként is szükségtelen lett volna finom, karméliaszerű bőrének törékeny áttetszőségére.”

20140503_illusztracio_4.jpg

„Kellemes külsejű férfi volt, jóllehet volt valami végtelen szokatlan benne – számolt be 1984-ben egy kaliforniai férfi, Charles Pallmann egy magát idegen származású valló lénnyel történt megismerkedéséről. – A sajátossága nem is annyira a nemesen metszett vonásokban és szemének szinte cseppfolyós tisztaságában nyilvánult meg, hanem a kommunikáció során. Érzékelni lehetett, hogy kedves, bölcs, értelmes és szellemileg fejlettebb, mint bárki más, akivel korábban találkoztam. Bár bizonyos tartózkodással viseltetett, mintha lényének egy része idegenkedett volna az átlagember szerepétől, mégsem lepődtem meg a felszín alatt bujkáló emberi vonásoktól.”

Mint a fenti feltételezések és beszámolók tucatjai tanúsítják, az éremnek ezúttal is két oldala van: miközben a földönkívüliek egy csoportja semmitől nem riad vissza a globális manipuláció érdekében, a békés céllal hozzánk érkezők – bár csak néhány kiválasztott előtt, de – nem tagadják le valódi származásukat és a földi élet iránti érdeklődésüket.

 

Alattomos beszivárgás

20140503_illusztracio_5.jpgLehetséges, hogy idegenek ezrei, tízezrei élnek közöttünk, akik szükség esetén hivatalosan, látszólag minden kétséget kizáróan tudnák igazolni földi származásukat, születési helyüket és idejüket? Napjainkban is egyre-másra érkeznek beszámolók félig ember, félig idegen lények – hibridek – születéséről, akiknek világra jövetelénél az édesanya lepődik meg a legjobban, mert a fogantatás egészen másképpen történt, ahogyan ő emlékezett. Ezekről a hibrid gyermekekről legfeljebb egy-egy fotó kerül nyilvánosságra, hiszen megszületésük után néhány órával már titkos laboratóriumokba, szigorúan őrzött katonai bázisokra szállítja őket az érintett ország titkosszolgálata, megpróbálva eltüntetni minden nyomot. Ha hibridek születnek, miért is ne jöhetnének világra földönkívüli gyermekek, akik valódi származásáról természetesen „saját szüleik” sem tudnak? Mint ahogy arról sem lehet sejtelmük, hogy az álcázásnak ezen módja milyen hatalmas technikai előnyhöz juttatja a minket megfigyelés alatt tartó idegeneket. Azokat a lények, akik ezzel a módszerrel – az alattomos beszivárgással – hajthatják végre a legkönnyebben a legcsendesebb, mégis legpusztítóbb inváziót.

Az idegenek letagadhatatlanul köztünk járnak. Mi csupán egy módon vehetjük észre őket: ha szkepticizmus és beletörődés helyett megpróbáljuk megismerni a kozmikus álca mögött megbújó igazságot. Másképpen nem sikerülhet.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2004. OKTÓBERI SZÁMÁBAN

Címkék: archívum