Névjegy

idegenzona_portre.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István blogja ufóesetekről, földönkívüliekről, idegen világokról, űrkutatási aktualitásokról és csillagászati érdekességekről

Idegen Zóna

Látogatottság

idegenzona_olvasottsag_201710.jpg

Ajánló

szakdolgozat_hird.jpg

 
gondolatok_bloghird.jpg

 

meridian_logo_hirdetes.jpg

Szerzői jogvédelem

Az Idegen Zóna blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása tilos, a tartalom részleges felhasználása csak a szerző neve és a forrás szabályos feltüntetése esetén, a szerzői jog nemzetközi normáinak betartása mellett lehetséges.

VÉGZETES LANDOLÁS

Prusi 2013.06.28. 19:48

Az elmúlt évtizedekben történt ufókatasztrófák során összesen több száz földönkívüli vesztette életét vagy szenvedett súlyos sérüléseket. A szerencsétlenül járt idegen űrjárművek utasairól szóló helyszíni beszámolók sokszor valódi szenzációként robbannak, hiszen az ufókutatás ezen területén a legtöbb bizonyítékot kaphatjuk az egyes földönkívüli fajok létezésére. Az elhunyt idegenek után nyomozó szakemberek azonban meglehetősen nehéz feladatra vállalkoznak.

20130628_illusztracio_1.jpg

Már Anglia középkori történelmének egyik legkomolyabb forrásművében, az Otto Imperialia című könyv első kötetében is olvashatunk egy különös égi jármű feltűnéséről és utasának haláláról. A beszámoló szerint 1270-ben az angliai Bristol Avon városa felett egy korábban soha nem látott, fémes színű objektum repült keresztül méltóságteljesen és meglehetősen alacsonyan. Több százan kezdtek el rohanni az „ördög égi szekere” után, amelyből egy hosszú kötél ereszkedett alá. A kötél végén egy fémhorgonyra emlékeztető szerkezet lógott, amely beakadt a templom tornyába. A rejtélyes járművön ekkor hirtelen kinyílt egy ajtó, és a kötélen egy démoni alak ereszkedett alá, hogy kiszabadítsa a horgonyt. Az összeverődött járókelők közül többen már-már a segítségére siettek, amikor valaki a Sátán követének kiáltotta ki az égi látogatót. A feldühödött emberek köveket ragadtak, és addig dobálták az idegent, amíg leesett a kötélről, és halálra zúzta magát. A démonnak bélyegzett lény testét a tömeg átoktól és a Sátán bosszújától tartva máglyára vetette.

A franciaországi Orne városa melletti mezőn 1790. június 12-én zuhant le egy gömb alakú űrhajó, amelynek utasa később nyomtalanul eltűnt az erdőben. Azóta sem derült ki – és bizonnyal már soha nem is fog –, hogy a közelben vesztette életét, esetleg társai segítségével sikerült elmenekülnie. Minden idők legnagyobb űrkatasztrófája, az 1908. június 30-án történt szibériai események után is számos ufókutató feltételezte, hogy egy hatalmas idegen jármű és annak legénysége járt szerencsétlenül.

 

Rejtélyes sírhely a temetőben

A korabeli sajtóbeszámolók szerint az előző századfordulón az USA nagyvárosai felett láttak léghajókra emlékeztető, különös repülő szerkezeteket. 1897. április 19-én a The Dallas Morning News című napilap számolt be arról, hogy Dallastól 90 kilométerre északnyugatra, Aurora községben egy szivar alakú, azonosítatlan tárgy a falu határában álló szélmalomnak ütközött, majd felrobbant. A katasztrófa egyetlen utasa a titokzatos jármű egyetlen, felismerhetetlenné égett, kis termetű utasa volt, akinek maradványait – a tudósítás szerint – még aznap elföldelték a helyi temetőben. Bár az űrhajó pilótáját alaposan megcsonkította a zuhanás, a helyi hírlap tudósítója szerint „annyi azért megmaradt belőle, hogy megállapíthassuk: nem e világból való volt”.

20130628_illusztracio_2.jpg

20130628_illusztracio_3.jpgA hírt egészen az 1970-es évek első feléig valótlannak tartották, ám ekkor Hayden Hewes, az International UFO Bureau vezetője döntő elhatározásra jutott, és engedélyt kért a dallasi hatóságoktól, hogy felnyithassa az állítólag 1897-ben lezárt sírt. Mivel Hewes kérését elutasították, csak 1982-ben próbálkoztak újra a sír exhumálásával. Ezúttal – bár engedélyt ők sem kaptak – a MUFON kutatói próbáltak nyomozni az ufókatasztrófa után. Amikor azonban az újabb helyszíni vizsgálatokra került volna sor, megdöbbenve tapasztalták, hogy a sírt azonosító kődarab hiányzik a temetőből. Így azóta sem derült fény a több mint száz éve történt katasztrófa titokzatos utasának kilétére. Ennek ellenére időnként ma is lehet látni a temetőben felásott részeket, a vállalkozó kedvű kutatók az állítólag eltemetett földönkívüli sírját keresik. Az itt elhantolt rejtélyes idegenre egyébként a sírkert bejáratánál található tábla is emlékeztet.

A meghibásodás miatt lezuhant vagy vadászgépek által lelőtt ufók roncsai között a szemtanúk szinte minden esetben rábukkannak egy vagy több idegen lény holttestére. 1948. február 13-án az új-mexikói Aztec városának közelében találták meg annak a nyolc méter átmérőjű járműnek a roncsait, amelyet egészen az eltűnéséig radaron figyelt a légierő. A helyszínre érkező katonák nemcsak a katasztrófa során elhunyt tizenkét földönkívüli tetemét szállították el valamelyik titkos támaszpontra, hanem egy rendkívül értékes leletet is magukkal vittek: azt az idegen írásjelekkel telezsúfolt könyvet, amelynek megfejtésén azóta is nyelvészek és írásszakértők dolgoznak.

 

Utolsó kenet a személyzetnek

Öt héttel később, március 25-én egy másik ufó is lezuhant az Aztec melletti Hart Canyonban. A szerencsétlenül járt, közel 22 méter átmérőjű űrhajót két helybéli indián fedezte fel, akik csodálkozva számolták össze az életüket vesztett idegeneket: összesen 17 földönkívüli teteme feküdt szétszórva a csészealjban! A szemtanúk természetesen azonnal a közeli katolikus misszióhoz lovagoltak, ahol részletesen beszámoltak a különös tárgyról és utasairól. Ezután a megdöbbent – és érthetően kíváncsi – misszióvezetőt, Fox atyát az indiánok az ufó maradványaihoz kísérték, ahol a pap feladta az utolsó kenetet a személyzetnek, majd értesítette a helyi seriffet. Neki köszönhetően a légierő illetékesei is perceken belül tudomást szereztek az esetről, és haladéktalanul lezárták a helyszínt az illetéktelen személyek elől. Éppen úgy, mint bármely más hasonló esetben.

20130628_illusztracio_4.jpg

1950. december 6-án Washington állam légterében figyeltek fel egy azonosítatlan repülő tárgyra, amely a radarfelvételek tanúsága szerint 4000 km/órás sebességgel tartott Texas állam felé. Egy órával később a titokzatos tárgy hirtelen eltűnt a földi radarernyőkről. A hadsereg vezetői ebből azt a következtetést vonták le, hogy az objektum lezuhant – a számítások szerint Laredótól 40 km-re délre, de már mexikói területen. Az amerikaiak értesítették a mexikói kormányt, és nem sokkal később rá is bukkantak az idegen jármű még füstölgő roncsára. Ezúttal sem mindennapi esetről volt szó: a 27 méter átmérőjű, nyolc méter magas szerkezet roncsai között egy titokzatos lény szénné égett maradványait fedezték fel.

20130628_illusztracio_5.jpg

Egy helyi fényképész több mint félezer fotót készített a helyszínen, és két negatívot a hetvenes években átadott az egyik ohiói ufós folyóirat szerkesztőinek. A megdöbbentő képkockákon az összeégett, aránytalanul nagy fejű és szemű – és a fényképész elmondása szerint valamivel több mint 135 cm magas – lény látható. S hogy valóban egy idegen civilizáció küldötte vesztette életét a mexikói sivatagban, mi sem bizonyítja jobban, mint a Ground Saucer Watch szervezet modern technikával elvégzett számítógépes fotóanalízise. Ez alapján ugyanis nemcsak az vált egyértelművé, hogy a felvételek az ötvenes évek elején készültek, hanem az is, hogy biztosan nem manipulálták vagy hamisították őket.

 

Értelmetlen erőszak áldozatai

Egy több mint fél évszázada történt eset a mai napig izgalomban tartja a skandináv ufókutatókat. 1952. június 16-án a Spitzbergák felett végzett nyári gyakorlaton öt vadászgép pilótája ismeretlen roncsokat vett észre a Hinlopen-szoros melletti hegyekben. Néhány óra múlva sítalpakkal felszerelt repülőgépek szálltak le a helyszínen. A hadsereg okkal feltételezte, hogy egy szovjet űrjármű vagy rakéta zuhant le a környéken, de – a szakemberek legnagyobb meglepetésére – egy titokzatos korong alakú tárgy maradványaira bukkantak. Utasoknak nyoma sem volt. Az egyenruhások természetesen azonnal elszállították a roncsokat, és le is zárták a helyszíni vizsgálatokat. Néhány hónap múlva azonban megdöbbentő hírek kezdtek terjengeni a vidéken, ahol többen is megfigyeltek ember nagyságú, de a hegyi állatoknál jóval gyorsabban mozgó, ismeretlen lényeket. A felesleges riadalom elkerülése érdekében később speciálisan kiképzett katonákból, rendőrökből és hegyi vezetőkből álló csoport indult az idegenek felkutatására, de nyomukat sem találták.

20130628_illusztracio_6.jpg

A Los Angelestől nem messze található kaliforniai Muroc – a korábbi Edwards – légibázis közelében szintén 1952-ben történt nagy sajtóvisszhangot keltő ufókatasztrófa. Bár a pontos időpont nem ismeretes, annyi bizonyos, hogy a helyszínre érkező felderítő alakulat a mintegy 15 méter átmérőjű, kiégett csészealjban három kis tetemre bukkant. Az eset érdekessége, hogy a helyszínen egy harmincperces színes filmet is forgattak, amelyet 1953 áprilisában több rangos katonatiszt is megtekintett. Egyikük később beszámolt róla, hogy a filmen látott lények csúnyán megégtek, és azt is megállapította, hogy az emberi arányoktól csupán a fejük mérete és kezük hossza különböztette meg őket. 1953-ban – csak ebben az egy évben! – legalább tíz idegen űrjármű zuhant le a Föld különböző tájain, és – a kiszivárogtatott információk szerint – összesen 26 földönkívüli vesztette életét ezekben a katasztrófákban. S persze még hosszan sorolhatnánk, mikor és mennyi ufonauta halt meg itt, a Földön saját járművének meghibásodása miatt.

20130628_illusztracio_7.jpg

Akadnak azonban tanulságosabb példák is – például ha arra gondolunk, hogy az amerikai hadsereg mind ez idáig hány tucat „betolakodó” járművét semmisítette meg, tekintet nélkül a bennük ülő – hívatlannak minősített – látogatók céljaira. Ebbe a kategóriába tartozik a „hollomani lelőtt ufó” néven ismert esemény, amely 1962. június 12-én történt a nevezetes új-mexikói légibázis térségében. Erről biztosan csak annyit tudunk, hogy az amerikai vadászgépek által megsemmisített űrhajóban két lény tetemét találták meg, akik – ezúttal is – értelmetlen erőszak áldozatai lettek. A beszámolók ugyanis nem térnek ki arra, hogy ellenséges céllal érkeztek volna az Egyesült Államok területére…

20130628_illusztracio_8.jpg

Legalább ennyire megdöbbentő eset történt 1978 januárjában, amikor amerikai hadsereg egyik katonája lelőtt egy ufonautát. Egy alakzatból kivált ufó éppen a New Jersey mellett található katonai gyakorlótér, Fort Dix leszállópályáján kísérelt meg kényszerleszállást. A járőrök azonnal a tárgy közelébe hajtottak, amikor váratlanul egy alacsony teremtmény bukkant elő, amelynek láttán az egyik kéksapkás pánikba esve tüzelni kezdett. A szürkésbarna bőrű humanoid azonnal menekülőre fogta, miközben az ufó egy szempillantás alatt felszállt, és csatlakozott a levegőben száguldó társaihoz. A menekülő lény – akinek még volt annyi ereje, hogy gyorsan eltűnjön az éjszaka sötétjében – nem sokkal később belehalt a lövésekbe. Gyorsan bomlásnak indult holttestét csak másnap találták meg a kifutópályát övező kerítés mentén. A tetemet egy légmentesen zárt rekeszbe tették, és a Wright Patterson légibázis egyik speciális repülőgépén még aznap elszállították.

 

Földönkívüli temetkezés

Az életüket vesztett földönkívüliek után nyomozó kutatók meglehetősen nehéz feladatra vállalkoznak. Többször is előfordult már, hogy idegen tetemnek hittek gyanús csontdarabokat, némi vizsgálódás után azonban minden esetben kiderült, hogy évszázadokkal ezelőtt eltemetett, betegség miatt deformálódott emberek vagy egyszerűen gyermekek maradványairól van szó. Ráadásul semmi nem garantálja, hogy a földönkívüli holttestek is éppen olyan módon bomlanak le, mint az embereké – hangoztatják aggodalmaikat a szkeptikusabb kutatók. Hiszen teljesen értelmetlen az egykori sírok utáni nyomozás, ha a több évtizeddel vagy évszázaddal ezelőtti testekből még egy árva csontdarab sem maradt. Az eddigi sikertelenség másik lehetséges magyarázata is magától értetődő: az idegeneknek alapos okuk lehet arra, hogy a Földön elhunyt társaikat magukkal vigyék, és ne itt temessék el őket. Elképzelhető az is, hogy az emberi értelemben vett temetkezés ismeretlen náluk, és teljesen más módon búcsúztatják, majd semmisítik meg halottaikat.

20130628_illusztracio_9.jpg

Az eltemetett lények után nyomozó kutatók azért is nehéz – majdhogynem lehetetlen – feladatra vállalkoznak, mert kevés olyan esetet ismerünk, amikor egy-egy katasztrófa után az idegeneket ne a hadsereg különlegesen kiképzett osztagai szállították és hallgatták volna ki. Ezekben az esetekben pedig teljesen felesleges bármiféle vizsgálatot kezdeményezni, hiszen a történtek valódi hátteréről csak a katonai vezetők és a szigorúan elzárt hivatalos jelentések mesélhetnének. S bár az esetleges szemtanúk félretájékoztatásával vagy megfenyítésével általában sikerül elérni, hogy egy-egy katasztrófa évekig vagy évtizedekig titokban maradjon, évről évre újabb és újabb, döbbenetes erejű bizonyítékok kerülnek nyilvánosságra a lezuhant ufókkal és az életüket vesztett apró termetű lényekkel kapcsolatban.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2004. ÁPRILISI SZÁMÁBAN

Címkék: archívum